Legendák és mítoszok

Sok évszázaddal ezelőtt a Bakony hegységben elterülő buja erdő érintetlen területei a vadászok kedvelt helye volt, hiszen az erdőkben fakadó kristálytiszta forrásvíz mentén gyakran oltották szomjukat az erdőben vándorló szarvascsordák.

A szarvasok azonban minden neszre jelzést adtak és a csorda egyszerre rezdült és állt tovább a vadászok elől. Egy pazar trófeájú kecses hímet azonban mégis sikerült egy vadásznak megsebeznie a forrás mellett. A sérült bika –lőtt sebének fájdalmát enyhítve- nagyokat kortyolt a hűs forrásvízből, melytől visszanyerte erejét, megmenekült a vadász elől. A legendás forrás még ma is tiszta vízzel táplálja a Hotel Szarvaskút közvetlen szomszédságában található tavat.

Forrás: www.hotelszarvaskut.hu

Az útonálló, fosztogató szegénylegények már a Rákóczi-szabadságharc után megjelentek, de számuk csak a 19. század elején indult növekedésnek. A betyárok a földnélküli zsellérekből és a kegyetlen katonafogdosás elől, vagy éppen a katonai szolgálatból menekülő legényekből, koldusokból és csavargókból verbuválódtak. Világukat egyféle romantika övezte, s mivel a mindenki által gyűlölt hatalom üldözte őket, némi rokonszenvet is ébresztettek.

A valóságban azonban nagy részük közönséges bűnöző volt, akiről nehéz lett volna népdalokat költeni. A "jó betyárok" körül viszont valóságos legendák alakultak ki, nagyra növesztett alakjukat hősként tisztelték, egy-egy vezérük lett a betyárvirtus megtestesítője, a népdalok hőse. Legnagyobb hírnévre az alföldi, Szeged környéki Rózsa Sándor tett szert közülük, a bakonyi betyár mintaképe pedig Sobri Jóska lett.

Már származását is legendák övezik, vélhetőleg 1810 táján született Pap József néven a Vas megyei Endrődön, egy kondás fiaként. (Ragadványneve talán a Sopron megyei Soborra utal, ahonnan apja származott.) A kisbojtár istenfélő nevelést kapott, de korán rossz társaságba keveredett, s egy inkább virtuskodásból elkövetett disznólopás után két év börtönre ítélték.

A fogság alapjában változtatta meg, szerelmi románcot folytatott a foglárnéval, megtanult írni-olvasni és megkedvelte a cifra ruhákat. Szabadulása után újfent kis értékű lopást (mások szerint azonban már rablógyilkosságot) követett el és a büntetéstől félve bujdosásra adta fejét.

Csakhamar társai akadtak, köztük egy Milfajt Ferkó nevű hat iskolát végzett, s több nagyúrnál szolgált inas, aki Sobri bizalmasa és tanácsadója lett. Az időnként 28 emberre is felszaporodó banda a Bakonyban tevékenykedett, de portyáik során eljutottak Győrig és Zaláig is. Főként papokat, juhászokat, kereskedőket fosztogattak, két leghíresebb tettük a kónyi káptalan és Hunkár ezredes kirablása volt. Az első alkalommal elvitték a győri káptalan pénzét őrző kasznár minden értékét is - ám Sobri a család számára hét ezüst evőeszközt visszaadott, táplálva a nagylelkű rablóról keringő mendemondákat.

Forrás: mult-kor.hu

A második eset már végzetesnek bizonyult számára, mert az áldozat (akinek ezúttal szó szerint egy fillért sem hagytak házában) nagytekintélyű és befolyásos férfiú volt. Az ezredes személyesen a királynál és a nádornál tett panaszt, így a vármegyék és a kormányzati szervek szigorú és megfelelő intézkedésekre utasíttattak. (Sobri hírneve egyébként is túl nagyra nőtt, a közvélemény minden rablást az ő számlájára írt, az emberek már félve indultak útnak.)

A betyár fejére 100 arany vérdíjat tűztek ki, kilenc vármegye indított ellene szabályszerű hadjáratot, ötszáz pandúr mellett a katonaságot és a köznépet is mozgósították. Az üldözött Sobri csapatát kétfelé osztotta: az egyik Milfajt vezetésével a Vértes felé vonult, ő a másikkal a Bakonyon át Tolna felé tartott. Alvezérét érte előbb utol a végzet: Milfajt egy elfajult mulatság során saját magát lőtte meg, a sebesült betyárt elfogták és 1836. december végén a "talpon álló" (rögtönítélő) bíróság felakasztatta.

Sobrit és öt társát 1837. február 17-én kerítették be Somogy és Tolna megye határán, Lápafőnél. Itt szabályszerű ütközet alakult ki, a sarokba szorított betyárok bátran védekeztek, még sebesülten sem adták meg magukat. Sobri folyamatosan tüzelt a katonákra, akik végül mégis közelébe férkőztek, s egy tiszt lándzsával rontott rá. A betyár célba vette, de amikor rádöbbent, hogy körül van véve, a fegyvert maga ellen fordította és szíven lőtte magát. Társainak az ezt követő zűrzavarban sikerült kereket oldaniuk.

Nehezen érthető, miért épp Sobri Jóska lett az egyik leghíresebb betyár, hiszen igazán emlékezetes tett nem fűződik nevéhez - igaz, gyilkosság sem, rablásait pedig másképp fogta fel a nép. Külseje is előnyös volt, még a körözőlevél is sudár termetű, fehér bőrű, csinos arcú legénynek írja le. Alakja körül valóságos legendakör alakult ki, így természetesen halálát sem hitték el: még évtizedekkel később is suttogták, hogy Szlavóniába bujdosott és kanászkodik, az Alföldön lett gazdag számadó, kivándorolt Amerikába és így tovább.

Emlékét mesék, dalok, balladák, ponyvaregények sora őrzi, sőt hírneve átszárnyalt a határokon is: bekerült a német lexikonokba, újságcikkek sora, Franciaországban még zenés darab is született róla. Utoljára öt éve forgattak róla Magyarországon kalandfilmet és hatrészes tévésorozatot Sobri címmel.

Forrás: mult-kor.hu

"Történt pedig, hogy amikor Gellért látta: Szent Imre gyarapszik erényben, és Krisztus segítségével az emberi nem ellenségét férfi módra legyűri, a nép zaja elől menekülve egy magányos helyre vonult vissza, melyet a nép nyelvén Bélnek hívtak. Itt hét álló esztendeig böjtnek, imádságnak, virrasztásnak szentelte magát, ki nem mozdult innen; kunyhót épített magának, ebben fogalmazta műveit, amelyeket saját kezűleg le is írt."

www.ehumana.hu/

Savanyú Jóska birkát lopott és emiatt lett törvényen kívüli. Betyárnak állt és bekalandozta Vas, Veszprém, Zala és Győr vármegyéket. A róla szóló mondák jelentős része is ebben a régióban keletkezett. Elsősorban kisnemeseket, módos parasztgazdákat, falusi kereskedőket, tehetősebb iparosokat rabolt ki bandájával. Elkövetésükre jellemző volt a különös kegyetlenség, áldozataikat gyakran megverték és megkínozták. Először 1860-ban fogták le, amikor nyolc hónapot töltött a veszprémi fegyházban fegyveres csavargásért. 1872-ben egy sitkei rablás miatt megint letartóztatták, de ekkor a bűnrészességét nem tudták bizonyítani. Másodszor 1875-ben Sümegen egy hónapot töltött börtönben súlyos testi sértés miatt. 1881-ben Bogyai Kálmán csabrendeki földbirtokos kúriáját próbálta társaival sikertelenül kirabolni, de ekkor már gyilkosságba keveredett, lelőtték Bogyai Antalt, a ház urának testvérét. Ezután egyre merészebb lett és a nagyvázsonyi uradalmi pénztárt vakmerő módon fényes nappal harmadmagával rabolta ki.

Az 1880-as évekre az ország legkeresettebb betyárjává vált. Sok vidéken feltűnt, és a nyelvekkel is elboldogult, jól beszélte mind a magyar, mind valamelyik, akkoriban tótnak nevezett szláv nyelvet, és németül is megtanult élete során. Magyarul és németül írni és olvasni is tudott.[4] A hatóságok évekig tehetetlenek voltak ellene, Savanyú és számkivetett cimborái sikeresen bujkáltak a Bakony sűrűjében. Alacsony termete (mindössze 159 centiméter magas volt) sokszor segítette abban, hogy el tudott rejtőzni a Bakony legkisebb sziklahasadékaiban is. Végül a fejére kitűzött 1000 forintos vérdíj mellett, a bosszúvágy segített kézre kerítésében. Bandája egyik tagja, Magyarósi István billegi bojtár feladta őt, mert Savanyúék 1883-ban nagybátyját a henyei erdőben agyonlőtték. 1884. május 4-én a halápi csárdában mulatozás közben fogták el. Magyarósi ide hívta a betyárokat áldomásra és a borba erős altatót kevert. Az így elbódított betyárt már könnyen lefogták.

Az 1886-os bírósági tárgyalásán 29 bűntettel vádolták meg, köztük rablással, emberöléssel, súlyos testi sértéssel, hatóság elleni erőszakkal. A gyilkosságot nem tudták rábizonyítani, de még így is életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Ezután több, mint húsz évet a börtönben töltött, 1901-ig Illaván, majd 1906-ig Vácott. Végül gróf Csáky Károly Emánuel váci püspök kérelmére kegyelmet kapott. Kiszabadulásakor már jóval túl a hatvanon szabóműhelyt nyitott, de hamarosan öngyilkos lett, amit búcsúlevelében azzal indokolt, hogy reumája miatt kibírhatatlan fájdalmai voltak. Az orvosai szerint, fájdalmai enyhítése érdekében amputálni kellett volna a lábát, ám ő a műtét elől mereven elzárkózott.

https://librarius.hu/2016/09/11/harom-nyelven-besz...